Történelem

A kereszténység történelmi szemmel

Honnan kezdjem? Ádámtól és Évától? Szokták kérdezni… Hát, néhány genetikus biztos tudna történelmi bizonyítékot találni rájuk is. Az első dolog, amit történelmi szemmel lehet érdemben vizsgálni az az özönvíz története. Túlnyomó részt az, ahogy ma a Föld kinéz, az özönvíznek a következménye. Ez nagyon sokmindenre ésszerű magyarázatot ad. Továbbá az özönvíz története több nép kultúrájában is fellelhető, ami ugyancsak felveti a kérdést, hogy ilyen véletlenül hogyan lehetséges. Ez nem véletlen. Ha továbbmegyünk időben, akkor megnézhetjük Izráel és a zsidó nép történetét. A legtöbb helyszínről és sok személyről nem csak a Bibliából tudunk. Pl. az egyiptomi fáraók, Asszíria, Perzsia stb. A zsidó nép Ábrahámmal kezdődött, akinek Isten tett néhány ígéretet arra nézve, hogy nagy nép származik majd tőle. Ábrahám unokája volt Jákob, akinek a másik neve Izrael volt. Neki volt 12 fia, akikből lett Izrael 12 törzse. Jákob 12 fia leköltöztek Egyiptomba egy éhínség alatt, majd Egyiptomban éltek több generáción át, ahol nagyra nőtt a számuk. Végül Egyiptomból hívta ki őket Isten Mózes segítségével, miután 40 évvel, a pusztai vándorolás után megérkeztek Kánaán földjére, amit háborúk során megszereztek maguknak. A pusztai vándorlás során kötötte meg Isten Izrael népével az a szövetséget, amit Mózesi törvénynek vagy Ószövetségnek nevezünk. Nem tellt sokba, míg Izrael népe Kánaán földjén a törzsi rendszer helyett királyt akart magának. Addig próféták és ún. bírák segítségével vezette Isten a népet. Az első királya Izraelnek Saul volt, a második Dávid, a harmadik Salamon. Utánuk kevésbé ismert királyok uralkodtak. Salamon utódjának uralkodása alatt az ország kettészakadt. A két részt Izraelnek és Júdának nevezték. Salamon után a királyok közül sokan elfordultak Istentől, ezért ítéletet vontak magukra. Ennek megnyilvánulása lett az, amit a Biblia babiloni fogságnak hív. Izraelt és Júdát leigázták, és a nép zömét elvitték Babilóniába. Innen csak több generáció után térhettek vissza. Ez után az idő után jött egy többszáz éves időszak, míg Jézus meg nem született.

Az Újszövetség Jézus születésével kezdődik. Jézus Júdeában született, addigra Izrael mint országrész eltűnt a térképről. Júdea ekkor már római tartomány volt. Erről már rengeteg törtélmi bizonyíték van. Az Újszövetségben említett személyek zöme pontosan beazonosítható történelmileg. Több helytartó/király/uralkodó sírját is megtalálták mára. Jézus feltámadásának tényéről már a rómaiak is tudtak. Jézus 12 tanítványt hívott el magának. Ebből egy, Júdás Iskáriótes elárulta Jézust, így került Jézus abba a koncepciós perbe, aminek a végén kivégezték. Isten végül Pál apostolt hívta el 12-ik apostolnak, hogy újra meglegyen a 12. Az apostolok (és néhány további tanítvány is) Pünkösdkor részesültek Isten Szentlelkének keresztségében, ami után erőteljesen tettek bizonyságot Jézusról, és az immáron megszületett keresztény egyház elkezdett növekedni. Eleinte Jeruzsálemben, aztán mikor ott elkezdték üldözni a keresztényeket, a környező országokban. Az első Jeruzsálemen kívüli komoly keresztény központtal rendelkező város Antiókhia volt (mai Törökország). Azt írja a Biblia, hogy itt nevezték először Jézus követőit keresztényeknek. Az apostolok a világon különböző helyekre vitték el az Evangélium üzenetét. A Biblia Pál apostolra koncentrál főleg (talán mert Ő írta a legtöbb levelet, így a tanítása és ténykedése jobban követhető volt?). Pál a mai Ciprus, Törökország és Görögország területeit járta végig többször, városonként gyülekezeteket alapítva. Végül római fogságba esett Jeruzsálemben, ahonnan Rómába vitték. Rómába való utazása során hajótörést is szenvedett és került ideiglenesen Máltára. Több helyen, így például Máltán is mind a mai napig megtalálhatóak azok a helyek, ahol Pál apostol járt. A hagyomány szerint Rómában halt vértanúhalált, de tudjuk, hogy tervezett Pál a mai Spanyolország területére is menni, és vannak is olyan kutatók, akik állítják, hogy el is jutott Róma után oda. Talán Pál hosszabb római tartózkodása miatt alakulhatott az ki, hogy a római gyülekezet, amit Pál alapított egyre nagyobb súlyt kapott a gyülekezetek körében. Így alakult az ki, hogy ma Róma a Katolikus Egyház középpontja. Az egyház hierarchikus szervezetként nőtt, míg Konstantin császár saját maga is kereszténnyé nem lett, ezáltal a kereszténység a Római Birodalom hivatalos vallása nem lett. Innentől jobban megjelent a politika az egyházban. Kialakult egy másik nagy súllyal bíró keresztény központ – Konstantinápoly (mai Isztanbul, Törökország). Szintén politikai okokból Róma és Kontantinápoly egymással versengébe kezdett, aminek az egyházszakadás lett a vége (Szkizma, 1054). A Római katolikus egyház politikai ereje és sajnálatos világiasodása miatt a XVI. században létrejött a protestáns mozgalom, Luther Mártonnal az élén. Ekkor jöttek létre a mai protestáns történelmi egyházak: református (kálvinista), evangélikus (lutheránus), unitárius stb. Innentől kezdve a politika felkarolta a különféle egyházakat (amiket pontosabb felekezeteknek hívni), ill. létre is hívott újakat – pld. anglikán egyház. A Római katolikus egyház politikai válasza a protestantizmusra az ún. ellenreformáció volt, aminek során protestáns országokat, népeket vissza próbáltak téríteni a Római katolikus hitre. Ezek nem szép részei az egyháztörténetnek. Ahogy telt az idő, újabb és újabb felekezetek alakultak, míg a XX. század első felében elindult a pünkösdi, majd a második felében a karizmatikus mozgalom. Ezek újra felfedezték a korai egyház erejét, amit a Szentlélek keresztsége hozott el számukra. Az eltelt 1900 év során ez valahogy a háttérbe szorult.

Az egyház története során többen állították, hogy egy angyal adott nekik új kijelentést, azonban ezeket az embereket az egyház kiutasította, mondván, hogy hamis tanokat hirdetnek. Maga Pál apostol írta a galáciai gyülekezeteknek írt levelében, hogy ha bárki – akár egy földre szállt angyal – más evangéliumot hirdet, mint amit először elfogadtak, az átkozott legyen. Némelyek ezek közül komoly méretű vallási mozgalmakká váltak – pld. az iszlám vagy a mai mormon vallás.

Hol van Isten az egyház történetében? A mai klasszikus értelemben vett egyház, a hívők közössége. Legyen akár római katolikus, keleti (görög) katolikus, református vagy pünkösdista. Mindenki, aki hisz Jézusban és Neki adta az életét, tagja az igazi egyháznak, ami átíveli a sok felekezetre szakadt korai egyházat. Ezt nevezik ma a láthatatlan egyháznak.